Nagyezsda Andrejevna Durova

Nagyezsda Andrejevna Durova
Született	1783. szeptember 17. (szeptember 28). Szarapul
Meghalt	1866. március 21. (82 évesen) Jelabuga
Sírhely	Jelabuga
Állampolgársága	orosz
Nemzetisége	orosz
Ország	Orosz Birodalom
Fegyvernem	huszártiszt
Rendfokozata	lovas kapitány staff rittmeister
Csatái	oroszországi hadjárat negyedik koalíciós háború hatodik koalíciós háború
Kitüntetései	Szent György-kereszt
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyezsda Andrejevna Durova témájú médiaállományokat.

Nagyezsda Andrejevna Durova, (Szarapul, 1783. szeptember 17. – Jelabuga, 1866. április 2.) orosz huszártiszt, az 1812-es napóleoni háború részvevője; író. Az első nő az orosz tisztek sorában.

Tiszti családba született. Egyéves korában egy alkalommal, amikor megállíthatatlanul sírt, anyja (aki különben is fiúgyermeket akart) kihajította az ablakon. Huszárok mentették meg, akiknek aztán apja a gondjaikra bízta. Egy időben anyja ugyan magához vette és női szerepekre próbálta megtanítani, de ez már régen reménytelen volt.

Durova a bátyján keresztül megismerkedett Puskinnal, aki elolvasta és komolyan értékelte Durova memoárját, ami aztán 1836-ban a Szovremennyikben a költő bevezetőjével jelent meg. Egyéb műveit is kiadták, melyek népszerűek voltak a maguk korában. Durova írásainak egyik fő témája a női emancipáció problematikája volt.

Eldar Rjazanov 1962-ben bemutatott Huszárkisasszony (Гусарская баллада) című filmje Durova memoárján alapul.

Civilben, ifjúkorában (1839)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Дурова, Надежда Андреевна című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.